Fábri Zoltán: Körhinta

 Csonka Bálint elemzése

           Egyik kedves kurzustársam definíciója szerint a művészfilm olyan alkotás, mely nehezen emészthető, a vele való első találkozás során talán nem is értjük, gondolkodni, elmélkedni kell a látottakon. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a foglalkozásokra készülve leginkább ilyen filmeket néztünk. Kivéve a Körhintát...

            Fábri Zoltán munkájának nagyszerűsége véleményem szerint abban rejlik, hogy minden néző örömet találhat a filmben, hiszen a hajdúsági földművesek a debreceni moziban viszontláthatják életük momentumait, a budapesti kritikus pedig álmélkodhat a Puskinban vagy az Urániában, mert a képi megoldások, a színészi játék nagyon magas fokú.

A viszonylag egyszerű szálra felfűzött, hétköznapinak mondható történet súlyos kérdéseket feszeget. "A föld a földhöz házasodik."- szól az évszázados tétel, ami körül a film "forog".
Értelem és érzelem témája legújabb korunkig minden generáció számára nagy dilemma volt. A különböző társadalmi csoportok más és más módon élték meg ezt a feloldhatatlannak tűnő problémát.

Az élet vagy a megélhetés. A monoton óra kattogás, vízcsöpögés, vagy a vásár forgataga, a fonó lágy dallamai. Beletörődjünk-e a múlt rossz szokásjogába vagy szálljunk szembe szeretett szüleinkkel (akik húsz-huszonöt évvel korábban szintén átélték ezt a helyzetet).

Rendkívül jól követhetők az érzelmi változások a számos szuper plánnak köszönhetően (arcok, Mari keze Máté vállán, kukoricamorzsolás...). Szép képet kapunk a falusi - tanyasi világról (olajlámpa, cigaretta, búbos kemence), és az emberi viszonyváltozásokról (kistotálok: záró képek egyike az udvaron, enteriőr a családdal). Pontos a zene megválasztása is (Tiltják tőlem a rózsámat...).

Semmi váratlan esemény nem történik, nincs tragédia. Ugyan feltehetjük a kérdést, hogy ki az igazi áldozat, de igazán senkit sem kell sajnálnunk. A Happy End is megvalósul, mégsem érezzük úgy, hogy érték nélkül kell távoznunk a vetítővászon elől!
Még azt is elbírja a mű, hogy érezhetően propagálja a kommunizmus egyik nagy "vívmányát" a tszesítést, hiszen Máté, az egyik főhős emellett a rendszer mellett teszi le voksát.

Fábri Zoltán a szokványos dolgok megjelenítését emelte művészi szintre. És ami nagyszerű, hogy egy fárasztó hét után látunk egy filmet, ami kikapcsol, szórakoztat, és csak a stáblista leforgása után döbbenünk rá, hogy kérdéseket fogalmazunk meg, tovább gondoljuk, foglalkozunk az élménnyel. A fim hatott.