Szőts István: Emberek a havason

Ratkóczy Péter elemzése

              Az első magyar film, amit nem stúdióban, hanem kint a szabadban forgattak. Szőts István nagy hangsúlyt fektetett a természeti képekre. Láthatjuk ezt a film során is, hogy a Hargitát milyen hosszú kamerafelvételekkel mutatja be. A színészeket is nagy odafigyeléssel választotta ki és a költségvetést is nagyon minimális keretekből kellett megvalósítania. Egy másik szokatlan dolog pedig a kézi kamerák használata, ami a korban nagyon ritka volt, éppúgy mint a kisszámú stáb összetétele és működési módja.
             A filmben nagyon érdekesen van bemutatva a havasi emberek élete. A film főszereplője Gergő, akinek az életét egy tragédián keresztül mutatja be a film. Gergő egy nagyon szerencsétlen helyzetbe kerül. A két világot szembeállítja és megismerteti a nézővel, hogy hogyan tud a havasi ember együtt élni a többi emberrel. Szilaj és kemény emberekről beszélünk, akik lehet, hogy egyszerűek, de nagyon összetartóak és jószívűek. Ebbe a világba nem tört be a XX. századi civilizáció. Pontosabban, csak negatív értelemben van jelen.

Az emberek arcjátékát mindenképpen érdemes kiemelni. Nagyon sokszor elárulják velük az érzéseiket. Ez az egész film alatt végig megfigyelhető. A boldogságot, a félelmet, az értetlenséget és még sok-sok dolgot elárul a mimika.

Nagyon meghitt és bensőséges jeleneteket ábrázol a rendező, ami a mai kor emberének sokszor bizarr. Ilyen például, amikor a vonaton viszi haza feleségének a holttestét. Először nagyon félelmetesnek tűnik, de ha a mélyebb tartalmát megnézzük, van egy olyan olvasata is, hogy Gergő annyira szereti a feleségét, hogy még ezt is meg meri tenni.

Egy másik érdekes jelenet, ami a kort nagyon hűen ábrázolja, az a csíksomlyói búcsú. Itt a népies katolicizmust mutatja be a film, ami akkor nagyon jellemző volt arra a vidékre.

Kedvenc jelenetem, amikor a havasi emberek elmennek a bíróságra, hogy kérjék, hogy ők ülhessék le a börtönbüntetést Gergő helyett, de egy nappal később mentek a tárgyalásra. Ebben a jelenetben is nagyon jól megmutatkozott a havasi emberek összetartása és jószívűsége.

                A mű a magyar filmtörténet egyik legnagyobb alkotása. Nemhiába nyeri meg Szőts 1942-ben a velencei filmfesztivál művészeti fődíját.