A film az 1950-es évek közepén készült, abban az
évtizedben, amikor központi hatalom egyik szemét folyamatosan a hazai
filmgyártáson tartotta. A filmkészítés ekképp csak elviekben folyt a Magyar Filmgyártó
Nemzeti Vállalat vezetése alatt, az ötvenes évek elején a tényleges irányítást a
Népművelési Minisztérium vette át. A filmgyártást kezdetben nem is tekintették
másnak, mint ideológiai fegyvergyárnak, amely fontos befolyásoló és mozgósító
hatással bír. Az az elképzelés élt a hatalomban, hogy a film által
történő meggyőzés, példamutatás közvetlen hatással van az emberek mindennapi
gyakorlatára, életére, ekképp azok rövid időn belül öntudatos kommunistává
nevelhetők. Igy aztán egymás után születtek az összes ideológiai szempontot
kielégitő, ámde minden filmszerűséget mellőző sematikus alkotások...
A politikai enyhülést 1953-ban a Nagy Imre-kormány
megalakulása hozta, a kultúrára, a filmgyártásra nehezedő nyomás mérséklődött,
ami megtette jótékony hatását.
Az 1955-ben készült Körinta volt az első alkotás a magyar
filmgyártás 1948-as államosítása óta, amely nemzetközi fesztiválon komoly
sikert aratott: bár nem tudta elhozni a Cannes-i filmfesztivál nagydíját, a
közönséget és a kritikusokat egyaránt meghódította. Fábrit pedig kiemelt
rendezővé tette.
A cannes-i bemutató után a francia Le Monde napilapban
megjelenő kritika a falusi bál jelenetéről például nem kevesebbet ír, minthogy „úgy
marad emlékezetünkben, mint a legmagasabb művészet, amit filmen alkottak”, a Le
Figaro szerzője a rendező rendkívüli leírótehetségét dicséri, L'Humanité
Dimanche Fábrit az új nemzedék nagy filmművészei közé sorolja.
Andre Bazin, a kor egyik legnevesebb filmkritikusa és filmteoretikusa szintén hosszan dícsérte a filmet: „A siker a rendezés intelligens és érző voltának
köszönhető, amely a rendező egész kivételes temperamentumát árulja el. (...) A
magyar vidéket a föld ragacsos vastagságában mutatja be, úgy tapad ez a
képekhez, mint a parasztok csizmáihoz; pontos elképzelésünk van a falu
munkájáról és napjairól. De a társadalmi és földrajzi kereten belül Fábri
Zoltán örök emberi témákhoz nyúl és ellenállhatatlan költészettel kelti őket
életre. A szerelmet és az ifjúságot, az életörömet és a boldogság utáni vágyat,
a nemzedékek konfliktusát mindenkor üdeséggel és őszinteséggel, némelykor nagy
lendülettel érzékelteti velünk, mint például a falusi búcsú és a bál
jelenetsorában, amelyek jogosulttá teszik a film címét. Juan Bardem után íme
megismertük Fábri Zoltánt, egy új, fiatal nemzetközi színvonalú, európai
rendezőt.” (Le Parisien, 1956. okt. 5. Párizs.)
A történet váza jól ismert, ez alkalommal azonban nem hozott lázba a shakespeare-i történet. Sokkal érdekesebb volt számomra a kamerahasználat. Rendkívül sok permier plánnal találkozhatunk a filmben, ami nem meglepő, mert nagyrészt az érzelmekről, érzésekről szól. Ami még érdekesebb szerintem az a kameramozgás. Mind a lengő-, a mind a körhintán vagy a lakodalomban a kamera belehelyezkedik a "mozgó" helyzetébe, nem is beszélhetnénk puszta panorámázásról, vagy daruzásról, mert ez már több annál, mintha a szereplők szemével látnánk az eseményt, ezért is annyira hatásos a lakodalmi tánc összekötése a körhintázással. Ráadásul itt párhuzamos montázsolással bejátszik a rendező a korábbi körhintás jelenetből is kockákat. Tetszettek továbbá a filmben azok a színészi alakítások, amikor csöndben a színész arcáról lehet leolvasni, milyen gondolatai, indulatai vannak. Ezek közül a legjobb szerintem az, amikor a "pórul" járt férjjelölt vívódik egy baltával a kezében...
VálaszTörlésEngem a film már a legelején megfogott a falusi vásár jelenetével – a zene, az ünnepi forgatag bemutatása nekem nagyon tetszett. Ugyanakkor szerintem becsülendő a rendező bátorsága a témaválasztás kapcsán, mivel nem hiszem, hogy túl sokan forgattak volna filmet az ’50-es években a TSZ-ből kilépő családról – eleinte féltem is egy kissé, hogy a párt utasításának megfelelően az apa teljesen negatív, míg a TSZ hűséges tagja, Máté teljesen pozitív szereplő lesz, de szerencsére kellemesen kellett csalódnom. A szerelmi történet ugyanakkor engem se fogott meg különösebben, de én is kiemelném a premier plán, sőt olykor a szuperplánok használatát, főleg a film kulcsjeleneteiben – ezt azért is teheti meg a rendező, mert a szereplők érzéseit nagyon sokszor az arcukról lehet leolvasni. A zenének, én úgy éreztem, kitüntetett szerepe van, ahogy a körhinta-jelenet vidám cirkuszi dallama és a szomorú, mindig vissza-visszatérő népdal váltakoznak a filmben. Alapvetően tehát nekem tetszett a Körhinta, főleg a zenéi miatt, amik szerintem nagyon jól kifejezték az adott jelenet hangulatát.
VálaszTörlésA film története egy jól ismert vázra épül. Ez nekünk nem hoz semmi újat, de lehet, hogy az akkori embereknek ez sokat jelentett. A film az érzelmekre volt kihegyezve. Nagyon sok volt a szekond és a premier plán, ami érthető, hiszen a szereplők mimikájáról és testbeszédéről lehetett az érzéseiket leolvasni. Nem volt sok beszéd a filmben, ami szerintem az előzőek alapján következik. A kamera több helyen valami mozgó dologra volt felszerelve ( pl. körhinta ), ami szintén egy szokatlan dolog.
VálaszTörlésAz egyik legjobb jelenet szerintem az volt, amikor az édesapa az Elszámoltatási Bizottság elé megy, hogy a földjeit visszaszerezze. Abba a jelenetben kitörő őszinte indulatok nagyon megtetszettek.
A filmben nekem is feltűnt a jellegzetes kameramozgás. Különösen két jelenetben csúcsosodott ez ki: az elején a vásári jelenetben, mikor a körhintára szerelt kamera veszi a hintázó, viháncoló fiatalokat, illetve az esküvői táncban (Máté és Mari tánca), amikor szintén egy érdekes megoldással rukkolt elő a rendező: szemtől szembe veszi a táncoló, pörgő-forgó fiatalokat, így a nézőnek olyan érzése lehet, mintha ő táncolna ott a kamera oldalán. Motívumként a címadó körhinta tűnt fel nekem, mely szerintem a boldogságot szimbolizálja (többször visszatér a film során). Én is kiemelném a szekond, premier és szuperplánokat (pl. poharakat markoló kéz), illetve a szereplők mimikáját, mely nagyon jól visszaadta azt, hogy mi játszódhat le bennük.
VálaszTörlésSajnos a film nem kötött le igazán, nem éreztem túl aktuálisnak a témáját, ezért inkább próbáltam a technikai megvalósításokra figyelni.
"A föld a földhöz házasodik."
VálaszTörlésAz évszázados tétel körül "forog" a film.
Értelem és érzelem témája legújabb korunkig minden generáció számára nagy dilemma volt. A különböző társadalmi csoportok más és más módon élték át ezt a feloldhatatlannak tűnő problémát.
Az élet vagy a megélhetés. A monoton óra kattogás, víz csöpögés, vagy a vásár forgataga, a fonó lágy dallamai.
Beletörődjünk e a múlt rossz szokásjogába vagy szálljunk szembe szeretett szüleinkkel (akik húsz-huszonöt évvel korábban szintén átélték ezt a helyzetet).
Nagyon érdekes, hogy egy viszonylag egyszerű szálra felfűzött, hétköznapinak mondható történet ilyen súlyos kérdéseket feszeget. Minden néző örömet találhat a filmben, hiszen a hajdúsági földművesek a debreceni moziban viszontláthatják életük momentumait, a budapesti kritikus pedig álmélkodhat a Puskinban vagy az Urániában, mert a képi megoldások, a színészi játék nagyon magas fokú. Rendkívül jól követhetők az érzelmek a számos szuper plánnak köszönhetően (arcok, Mari keze Máté vállán, kukoricamorzsolás...). Szép képet kapunk a falusi - tanyasi világról(olajlámpa, cigaretta, búbos kemence), és az emberi viszonyváltozásokról (kistotálok: záróképek egyike az udvaron, enteriőr a családdal). Nagyon pontos a zene megválasztása is (Tiltják tőlem a rózsámat...).
Semmi váratlan esemény nem történik, nincs tragédia. Ugyan feltehetjük a kérdést, hogy ki az igazi áldozat, de igazán senkit sem kell sajnálnunk. A Happy End is megvalósul! Mégsem érezzük úgy, hogy érték nélkül távozunk a vetítővászon elől! Fábri Zoltán a szokványos dolgok megjelenítését emelte művészi szintre.
Még azt is elbírja a mű, hogy érezhetően propagálja a kommunizmus egyik nagy "vívmányát" a tszesítést, hiszen Máté, az egyik főhős emellett a rendszer mellett teszi le voksát.